Művészet

A vaisnavák számára a művészet és a jóga határai összemosódnak. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a jóga az érzékek szabályozását hirdeti, egyfajta visszavonulást az érzéki tapasztalástól. A vaisnavák által kultivált bhakti-jóga folyamatában azonban az érzékek ismét szerephez jutnak: Isten megtapasztalásában.

„A zene közvetít az intellektuális és az érzéki élet között... [ez] az egyetlen spirituális bejárat a felsőbb világba.” – Ludwig van Beethoven „A zene Istent dicsőíti. Jobban dicsőíti Őt, mint egy díszes templom. A zene a templom legpompásabb ékessége.” – Igor Stravinsky

A vaisnava költők szerint a lelki világban „minden szó ének és minden lépés tánc”. Krisna Kálija kígyó fején táncol, és gópíkkal táncol a híres rasza-lílá táncban. A bhaktáknak még az anyagi világ teremtése kapcsán is Siva kozmikus tánca jut az eszükbe. Isten táncára válaszul a hívei is táncra perdülnek.

„A vaisnava drámák... jelentősége messze túlmutat a szórakoztatás nyilvánvaló funkcióján. Ezek a darabok komplex módon alakultak ki, gazdag a jelentéstartalmuk, hatékonyan közvetítik a vallásos élményt, és a művelődés fontos eszközei az adott társadalomban.” – Norvin Hein a Yale Egyetem nyugalmazott vallásprofesszora