Vaisnava reneszánsz

Srí Csaitanja Maháprabhu (1486–1533) nem más, mint Rádhá és Krisna egy személyben. Isten e rejtett inkarnációja egy olyan lelki folyamatot hozott el a világnak, amelynek követésével mindenki beléphet a transzcendencia legmélyebb birodalmába. ​

Csaitanja Maháprabhu 1486. február 18-án született Visvambhara Misra néven. Később Nimái Pandita néven vált ismertté. Még később, miután a lemondott rendbe lépett, Csaitanja Maháprabhunak nevezték.

Csaitanja Maháprabhu megtapasztalta a misztikus élmény legmagasabb szintjét jelentő istenszeretetet, és e szeretet bizalmas lényegét átadta a Hozzá legközelebb álló követőinek.

Srí Csaitanja tanításának lényege a bhakti, a „Krisna iránti szeretetteljes odaadás”. Maga a szó két szanszkrit tőre vezethető vissza. Az első a bhandzs, ami „különállást” jelent. Ez a deriváció a vaisnava dualizmus fontosságára mutat rá: szolgálni csak olyan Istent lehet, aki nem azonos az önvalóval, hanem attól „különálló”