A hat Gószvámi

Csaitanja Maháprabhu megtapasztalta a misztikus élmény legmagasabb szintjét jelentő istenszeretetet, és e szeretet bizalmas lényegét átadta a Hozzá legközelebb álló követőinek. Módszeresen oktatta őket, hogyan értelmezzék szó szerint a tanításait, ám az már az ő felelősségük volt, hogyan rendszerezik ezt a tudást, és milyen módszert dolgoznak ki, amely lehetővé teszi e tudás széles körű továbbadását. Mert hiszen hogyan is értenék meg a későbbi generációk, hogy mit érzett Maháprabhu? Hogyan próbálnák meg maguk is megtapasztalni az élményt? Vrindávana hat Gószvámíja szívügyének tekintette azt a küldetést, hogy Maháprabhu belső élményét mások számára is elérhetővé tegye. 

Raghunátha Dásza Gószvámí (1495–1571)

A Mesterrel Raghunátha Dásza Gószvámí találkozott elsőként. Raghunátha Dásza Gószvámí nem bráhmana családból származott (ami egyedül róla volt elmondható a hat Gószvámí közül). A nyugat-bengáli Csándapura városában (a mai Krisnapurában) született. Mérhetetlenül gazdag volt, ám nem vonzották az anyagi javak. Amikor megismerkedett a nagy szenttel, Haridásza Thákurával, Raghunátha Dásza már izgatottan várta, mikor találkozhat Srí Csaitanjával. Ez röviddel azután következett be, hogy Maháprabhu 1510-ben a szannjásza rendbe lépett. Raghunátha Dásza elszökött otthonról, hogy Sántipurában találkozhasson Maháprabhuval. Dásza Gószvámí, ahogyan később nevezték, a vaisnava hagyomány legkiválóbb misztikusává vált, és a meditációi alapján gyönyörű költeményeket írt. 

Gópála Bhatta Gószvámí (1503–1578)

Maháprabhu, röviddel azután, hogy találkozott Raghunátha Dászával, Dél-Indiába ment, s ott Vjénkata Bhattánál lakott. Vjénkatának akkoriban volt hétéves a fia, Gópála Bhatta. Gópála Bhattát maga Maháprabhu oktatta, és később a gaudíja vaisnavizmus egyik legfontosabb teológusa vált belőle, Gópála Bhatta Gószvámí néven. Dél-indiai bráhmana lévén Gópála Bhatta a legapróbb részletekig ismerte a vaisnava vallásgyakorlatot, s így jelentősen hozzájárult a Gószvámík munkájához. Szanátana Gószvámíval közösen elkészítette a Hari-bhakti-vilásza című, a gaudíja vaisnaváknak szóló „törvénykönyvet”. A könyv több szempontból, apró részletekbe menően tárgyalja a vaisnava hagyományt, és olyan témákat ölel fel, mint a múrti imádata, a templomi szertartások és a vaisnava etikett. 

Rúpa Gószvámí (1489–1564) és Szanátana Gószvámí (1488–1558)

 A szintén dél-indiai származású Rúpa Gószvámí és Szanátana Gószvámí a bengáli muzulmán kormányban töltöttek be vezető tisztséget. Mindketten kiváló tudósok és rátermett vezetők voltak. Srí Csaitanja odaadásának hulláma azonban őket is magával ragadta, és amikor Maháprabhu Vrindávanába tartott, bemutatták őket Neki. Később Rúpa Prajágában (a mai Allahabadban) találkozott a Mesterrel, ahol Maháprabhu a rasza tudományára oktatta. Szanátana Benáreszben találkozott Maháprabhuval, aki megtanította az avatárák tudományára és Isten evilági megnyilvánulásainak bonyolult filozófiájára. Rúpa és Szanátana igen termékeny szerzők voltak. Írói pályájukat dicséri több tucat drámai, verses és filozófiai mű. 

Dzsíva Gószvámí (1513–1598)

 Rúpa és Szanátana örökségét ifjú unokaöccsük, Dzsíva Gószvámí gazdagította tovább, akit mind a mai napig India legkiválóbb filozófusai között tartanak számon. Dzsíva a nagybátyjai által megkezdett témákat bontotta tovább, és rámutatott teológiai eszményeik finom részleteire. Egyesek szerint a hat Gószvámí legfiatalabbika mindössze egyszer találkozott Srí Csaitanjával, még gyermekkorában. Ám Rúpa és Szanátana inspirációja mellett ez az egyetlen találkozás elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Dzsíva termékeny pályafutása alatt szellemi tápláléka és ihletője legyen. 

Raghunátha Bhatta Gószvámí (1505–1579)

 Raghunátha Bhatta Gószvámí nem írt könyveket, viszont híres volt gyönyörű énekléséről, valamint arról, hogy mindig tökéletesen idézte a Bhágavatamot. Márpedig a vaisnava teológia lényege a kírtana, a szent név eksztatikus éneklése. Raghunátha Bhatta Gószvámí magas szintű kírtanája példa nélkül áll az Úr dicsőségének megéneklésében.