A Rámájana

A másik nagy szanszkrit eposz Ráma története a Trétá-jugába kalauzol el bennünket, mintegy kétmillió évvel ezelőttre. A történetet elsőként a bölcs Válmíki jegyezte le. A Rámájanaként (,,Ráma útja") ismert változat mind a mai napig a két legnagyobbnak tartott eposz egyike az indiai történelemben (a másik a Mahábhárata). A Rámájana rangját tovább emeli az a tény, hogy a szanszkrit irodalom kincsestárában ez az első költemény (ádikávja). 

A Rámájanát gyakran dicserik puszta szépségéért. Szépen szól benne a szanszkrit költészet; szépek az erkölcsi tanulságai; szép az, ahogy a dharma, az ember számára előírt kötelességek végrehajtásának fontosságáról beszél; szép az, ahogy kifejezésre jutnak benne az érzelmek; és kivált szép benne a jellemábrázolás. 

A könyv szereplői közül maga Ráma a legkiválóbb. Ráma, aki nem titkoltan isteni avatára (Isten földi alászállása), magas, erős és erényes. Ő a megtestesült erényesség, igazi hős, aki nem rejti el előlünk emberibb" oldalát: szeret és szenved, amikor a szívéhez oly közel álló hitvesét elragadják Tőle. 

Szítá, Ráma hitvese maga is erényes: a szűziesség mintaképe és minden igaz erény megtestesítője Laksmana, Ráma nemes szívű öccse önzetlenül szolgája az isteni párt, megadva nekik mindent, amire csak szükségük van. A félig ember, félig majom Hanumán, Ráma bhaktája az erő, a lovagiasság, a hűség és az odaadás tökéletes képviselője. 

Válmíki Rámájanájának első könyve (Bála-kánda) Ráma isteni születését, gyermekkorát és Szítával kötött házasságát mondja el. A második könyvben (Ajódhjá-kánda) Válmíki a Ráma megkoronázására tett előkészületekről és az erdei száműzetését kiváltó cselszövésről beszél. A harmadik könyv (Aranya-kánda) Ráma, Szítá és Laksmana erdei életét, különböző személyekkel való találkozásaikat és Szítá elrablását írja le. A negyedik könyvben (Kiskindhá-kánda) Ráma megismerkedik Hanumánnal és Szugrívával, szövetséget köt velük, és Szugrívát Kiskindhá királyává koronázza. Közben Szugríva bátyját, Válit megölik, amivel megkezdődik Szítá felkutatása. Az ötödik könyv (Szundara-kánda) Hanumán alakját és lílját mutatja be, akinek sikerül megtalálnia Szítát. Hanumán eljuttat Szítahoz egy Rámától származó üzenetet, Ráma gyűrűjével együtt, amely tanúsítja, hogy Hanumán Ráma szövetségese. A Juddha-kándában elérkezik a várva várt összecsapás Ráma seregei és Rávana csapatai között. A csatából Ráma kerül ki győztesen, és megalapítja az ideális, istenközpontú királyságot, amit az ind hagyományban Ráma-rádzsja néven ismernek. A hetedik könyv (Uttara-kánda) a többségi vélemény szerint későbbi betoldás. Ebben megszületik Ráma két fia Kusa és Lava _ Válmíki remetelakjában, ahová Ráma azért száműzte Szítát, mert mendemondák kaptak lábra hűtlenségéről. Végül Kusát és Lavát ültetik Ajódhjá trónjára. Ám Szítá, akit megtör a száműzetés, visszatér a földbe, a lelkiismeret-furdalástól gyötört Ráma pedig égi hajlékára távozik. 

Ráma-szövegváltozatok variációk egy témára

A Rama életét megörökítő szövegek közül Valmiki Rámájanáját tarțják a legkorábbinak és a leghitelesebbnek. Amikor a történetet India különböző területeinek nyelvjárásaiban újra és újra elbeszélték, az eredeti szöveg alapján különböző szövegváltozatok fejlődtek ki. 

Válmíki szövegén kívül a Mahábháratában is olvasható egy korai szanszkrit változat, 
ahol egy bölcs Ráma életének főbb motívumait mondja el Judhisthirának. A Rámópákhjána című szakasz az Árjana-parvában található, ami a Mahábhárata harmadik könyve. Egy másik korai szanszkrit változat a Harivanszában olvasható, ami a Mahábhárata függeléke, és Krisna életét írja le. 

Ráma kalandjairól a Bhágavatam kilencedik éneke is ad egy rövid leírást. A Ráma életet bemutató szöveg- változatokkal több fontos puránában is találkozhatunk. A történet ezeken keresztül jutott el Dél-Indiába, ahol a tizenegyedik században egy Kampan nevű bölcs átdolgozta tamil nyelvre. Az Irámávatáram néven ismert művet tartják az első népi Rámájanának Kampan eposzváltozatát egy telugu nyelvű verzió követte a tizenharmadik, majd egy bengáli nyelvű a tizennegyedik században. 

A tizenhatodik században - a bhaki középkori reneszánszával- számos új Rámájana született melyek közül a Dél-Indiából származtatott szanszkrit nyelvű Adhjátma-rámájana (az "ezoterikus Rámájana") a legjelentősebb. Ez a mű a történet misztikus értelmezését adja, s a találó allegóriák mellett bonyolult szimbolizmus jellemzi. A fontosabb változatok közül az Ánanda-rámájana és a Bhusundhí-rámájana érdemel említést. Utóbbi olyan szorosan követi a Bhágavata-puránát, hogy gyakran Ráma bhágavatának is nevezik. A leghíresebb népi változat azonban Tulszidász ugyancsak a tizenhatodik században írt, hindi Rámacsaritmanasz című műve. Ezekről a népi változatokról tudnunk kell, hogy nem egyszerűen Válmíki Rámájanájának a fordításai, hanem új könyvek, rendszerint teljesen amelyek kötődnek ugyan lazán Válmíkihoz, de már új felismerésekkel,legendákkal helyi folklór elemekkel gazdagodnak. És bár a történetet a legtöbben valamelyik népi változatból ismerik, Válmíki verseit különösen szentnek tekintik valamennyien. 

A Rámájána a világ minden tájáról toboroz olvasókat. Thaiföldön Ramakien, Indonéziában Seart Rama, Burmában Yama Pwe, a Fülöp-szigeteken Maharania Lawana néven ismerik, és a zenétől kezdve a pantomimon, költeményeken, népmeséken és színdarabokon át a videófilmekig, képregényekig és regényváltozatokig a legkülönbözőbb műfajokban szólal meg. A ráma-lílához kapcsolódó történetek és szereplők emberek milliárdjainak szívét dobogtatták meg szerte a világon.