A Szekérfesztivál
A minden évben megrendezésre kerülő Ratha-játrá fesztivál („szekérfesztivál”) a második legtöbb zarándokot vonzó rendezvény Indiában. Egyedül a Kumbha-méla előzi meg. A fesztiválon Dzsagannátha, Baladéva és Szubhadrá múrtiját (lásd az előző oldalon) kiviszik a Dzsagannátha-templomból, és a felvonulás idejére három, óriási méretű szekérre ültetik.
Dzsagannátha szekere tizenöt méter magas és körülbelül tizenegy méter széles, azaz valóságos „juggernaut”¹ (A juggernaut szó valóban „Dzsagannáthára” vezethető vissza.) A szekér tizenhat hatalmas keréken gördül végig az úton, mögötte Baladéva és Szubhadrá egy-egy – némileg kisebb – szekerével.
A múrtikról és a hatalmas tömegben utat törő három szekérről több száz pap gondoskodik. Mindegyik szekérhez négy kötelet erősítenek, ezeket közel ötezer ember húzza a fesztivál ideje alatt. A nyári hőségben milliók követik a felvonulást, és Dzsagannáthát dicsőítő kiáltások töltik be a levegőt: „Dzsaja Dzsagannátha!
Minden dicsőséget az univerzum Urának!” A menet két mérföldes utat jár be, míg végül elérkezik az Úr házába, a Gundicsá-templomba. Hét nappal később, az első fesztivál minden pompájával és lendületével, kezdetét veszi egy második fesztivál, ami az Úr visszatérését jelzi a Dzsagannátha-templomba. A parádé emelkedett hangulatát költők és művészek próbálják időről időre megragadni. Az alábbiakban bemutatjuk néhány népszerű verssor prózai fordítását, amelyek az Úr Dzsagannátha édességét írják le, és Srí Krisnával való azonosságát hangsúlyozzák.
1. Az Úr Dzsagannátha dallamos muzsikával kíséri énekét a Jamuná-parti ligetekben, s dongó gyanánt kóstolgatja nagy élvezettel a tehénpásztorlányok lótuszhoz hasonlatos arcának nektárját... Ó, Dzsagannátha Szvámí, kegyesen válj láthatóvá számomra!
2. Bal kezében fuvolát tart, fejét pávatoll díszíti, csípőjéről finom... 121. oldal: A Ratha-játrá mélyebb jelentése ...selyemruha omlik alá. Szeme sarkából oldalpillantásokat vet szerető társnőire... Ó, Dzsagannátha Szvámí, kegyesen válj láthatóvá számomra!
3. Amikor az Úr Dzsagannátha ratha-játrá szekerén ülve végigmegy az úton, mindenünnen az összesereglett szent bráhmanák hangos imái és énekei zengenek. Himnuszaik hallatán az Úr Dzsagannátha szívét az irántuk való jóindulat érzései töltik el. A kegy óceánja Ő, a három világ igaz barátja. Ó, Dzsagannátha Szvámí, kegyesen válj láthatóvá számomra!
A RATHA-JÁTRÁ MÉLYEBB JELENTÉSE
Noha az Úr Krisna nagy király lett földi kedvtelései idején, gyermekkorát Vrindávana falujában töltötte. Tehénpásztorfiúkkal és tehénpásztorlányokkal játszott, akik közül Rádháránít szerette a legjobban.
Ám elhagyta Vrindávanát, hogy Dváráká királya legyen, és ettől kezdve Srímatí Rádhárání szomorúságához semmi nem volt fogható az univerzumban. Srímatí Rádhárání azonban soha nem adta fel a reményt, hogy egy nap Krisna még visszatér Hozzá. Különleges transzcendentális sóvárgását vipralambha-bháva („a távollét idején érzett szeretet hangulata”) néven ismerik.
Uralkodói évei alatt Krisna egy alkalommal találkozott Rádháránival és Rádhárání barátnőivel, az észak-indiai Kuruksétra egy elhagyatott – azóta zarándokhellyé vált – részén. Ám amikor Rádhárání meglátta Krisnát minden fenségével, királyi öltözetben, teljes díszben, arra vágyott, hogy úgy láthassa Őt, ahogy egyszerű tehénpásztorfiúként egykor megismerte. Arra vágyott, hogy visszavigye Vrindávanába.
A Ratha-játrá fesztivál mélyebb jelentése éppen ez a hangulat: a bhakta visszavárja-visszavágyja Krisnát a meghitt atmoszférájú Vrindávanába. Amikor a bhakták a Ratha-játrá szekér hosszú és erős köteleit húzzák, visszahúzzák Krisnát a szívükbe, vissza, Vrindávana földjére.
Rádhá és Krisna Csaitanja Maháprabhu formájában jelent meg, s így az Ő testében találtak egymásra. Ennek ellenére az Úr Csaitanja utolsó éveiben Rádhárání hangulatát nyilvánította meg a maga teljességében, és szakadatlanul siratta Rádhá és Krisna elválásának isteni tragédiáját.
Az Úr Csaitanja minden évben Rádhárání hangulatában ünnepelte meg a Ratha-játrá fesztivált Dzsagannátha Puríban, Rádhárániéban, aki vissza akarja húzni Krisnát Vrindávana egyszerű, falusi miliőjébe. Maháprabhu azt tanította, hogy a távollét fájdalmának ez az érzése megidézi Krisna jelenlétét, és végső soron a legmagasabb rendű boldogságot nyújtja. Ez tehát a Ratha-játrá mélyebb jelentése.