Az eredeti istennő

Jóllehet az indiai társadalmat többnyire patriarchálisnak tekintik, van egy ősi indiai tradíció, amely istennőimádatot hirdet. A saktizmus gyökerei egészen az ősi Védákig nyúlnak vissza, ahol különböző női istenségekről (Úsá, Vák, Rátri, Aditi, Szaraszvatí, Prithiví) találunk leírásokat. A ,,hinduizmus" fejlődésével az olyan istennők, mint Párvatí, Tárá, Cshinnamasztá, a Mahávidják és a Mátrikák népszerűsége egyre jobban megnövekedett. Ez a tendencia a Mahádéví néven ismert istennő imádatában érte el csúcspontját. Mahádévít (ez voltaképpen egy gyűjtőnév) más neveken is tisztelik Durgá, Kálí, Umá stb. -, attól függően, hogy melyik megnyilvánulásáról van szó, és milyen földrajzi régióban gyakorolják az imádatát. Nem más Ő, mint az univerzum isteni saktija (energiája). 

Vaisnava szempontból ez, a női isteni energia (sakti) egyben isteni energiaforrást is jelent (saktimán), azaz az istennőnek mindig van egy férfi társa is. Szítá Rámához tartozik, Laksmí Nárájanához, Rádhá pedig az Ő Krisnájához. Mivel Krisna a forrása Isten minden megnyilvánulásának, ezért Srí Rádhá a forrása minden saktinak, azaz a kozmikus energia női megnyilvánulásainak. Tehát Ő az eredeti istennő. 

A vaisnavizmusra úgy is tekinthetünk, mint egyfajta saktizmusra, ahol a  a púrna-saktit (a női isteni energiát) mint  az istenség egyik legfontosabb aspektusát tisztelik, amely bizonyos tekintetben még a férfi Istenséget is túlszárnyalja. A Srí-vaisnavizmusban például Laksmít, Srí Rádhá elsődleges kiterjedését az isteni női közvetítőnek tekintik, aki nélkül senki sem közelítheti meg Nárájanát. A gaudíja hagyományban Rádhát tekintik a Legfelsőbb Istennőnek, mivel Ő az, aki szeretetével még Krisnát is irányítja. 

C. Mackenzie Brown valláskutató, egyetemi docens, a Trinity Egyetem Ázsia tanszékének vezetője a következőképpen összegzi az eredeti Istennő kimagasló jelentőségét: "Rádhá... szerepe szorosan összefügg a helyzetével: Ő Krisna kedvence. Krisnának véqzett odaadó szolgálata révén Rádhá nem más, mint Krisna kegyének (praszáda, anugraha) és kegyességének (kripa) közvetítője. Ő a Krisna iránti szeretet megtestesülése, és az a közvetítő közeg, amelyen keresztűil Krisna saját szeretetét bhaktái felé továbbítja. Így aztán maga Rádhá is az imádat tárgyává válik. Krisna kijelenti a Brahmavaivarta-puránában, hogy senki nem kaphat móksát (felszabadulást), aki nem imádja Rádhát. sőt, még azt is hozzáteszi, hogy Rádhá imádata kedvesebb Számára annál, mint ha Őt imádnák."