Korai vaisnavizmus északi gyökerei

Az előző fejezetben idézett metafora szerint Bhakti délen született. Azonban számos régészeti lelet azt mutatja, hogy Bhaktinak volt egy északi ikertestvére is. 

Suvira Jaiswal The Origin and Developement of Vaishnavism (A vaisnavizmus eredete és fejlődése) (Delhi: Munshiram Manoharlal, 1967) és R.P. Chanda Archaeology and the Vaisnava Tradition (Régészet és a vasinava hagyomány) (Memoirs of the Archaeological Survey of India No. 5, 1920) című munkái meggyőzően igazolják, hogy az észak-indiai vaisnavizmus gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza.

Mindazonáltal a bhakti-mozgalmak igazán csak a 12. században erősödtek meg Észak- és Közép-Indiában, Kasmírtól és Gudzsaráttól Bengálig és Orisszáig. Ekkor jelent meg a hívők egy tehetséges generációja, mely olyan hagyományos szentírásokból vett témákat szólaltatott meg lakóhelye nyelvén írt verseiben, mint a Srímad-Bhágavatam és a Bhagavad-gítá, és ezzel kidolgozta a vaisnava hagyomány alapfogalmait. Richard Davis, a Yale Egyetem kutatója így jellemzi az észak-indiai bhakti mélységét és odaadó hangulatát: 

"A költői fogalmazásmód indiai udvari hagyományaival szemben Észak-India költő szentjei a nép nyelvén szólaltak meg, és képi világukat a mindennapi életből merítették. A hitélet nehézségeit és örömeit megéneklő költői hangjukat nagyfokú személyesség hatotta át. A hindi, bengáli és marathi nyelven, valamint India más nyelvjárásaiban megszólaló középkori bhakti költészete az odaadás talán leggazdagabb kincsestárát kínálja a világon, amit nem csupán a vallásos áhítat tesz 
egyedülivé, hanem a pszichés állapotok és érzelmi reakciók lenyűgözően széles skálája is. A vallásos érzület e középkori dalai tovább élnek a mai India ajkán. Bizony nem sokan tudnánk hirtelenjében annyi sort idézni bármelyik szerzőnktől, mint egy átlagos hindi Kabirtól, Szúrdásztól vagy Mirabaitól." 

Ezt az odaadó hangulatot fokozta tovább három észak-indiai szerző - Vidjápati, Dzsajadéva és Csandídásza -, akiknek költészete kivételes mélységről tanúskodik. Ezek a költő-szentek az eksztatikus istenszeretet elkülönült hangulatát hangsúlyozzák, ami a vallásos áhítat ritkán megtapasztalt formája. A vaisnava misztika mély érzelemvilágát megszólaltató dalaik nagy hatással voltak az őket követő későbbi tanítókra. Az északi vaisnava gondolkodásmód rendszerbe foglalását végül több jeles tanító végezte el, akik közül Vallabha, Srí Csaitanja és Vrindávana hat Gószvámíja érdemel külön említést.