Májá

A májá szó legegyszerűbb fordítása: ,,illúzió". Tágabb értelemben az ,,anyagi létre" utal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész anyagi lét illúzió. 

Fritjof Capra írja The Tao of Physics című könyvében (Magyarul: A fizika taója: A modern fizika és a keleti miszticizmus közötti párhuzam feltárása. Budapest, 1998, Tericum, 105. p.): 

"A >májá< tehát nem azt jelenti, hogy a világ csak illúzió, bár gyakran - tévesen - így gondolják. Az illúzió csupán szemléletmódunkból ered... A májá annak illúzióját jelenti, hogy (relatív szemléletmódunkat) valóságnak tartjuk, hogy összekeverjük a térképet a tereppel." 

Sríla Prabhupáda definíciójában májá azt jelenti: ,,az, ami nincs", lelki tanítómestere meghatározásában pedig ezt: "az, ami mérhető" A két definíció látszólag ellentmond egymásnak. Hogyan lehetne mérhető valami, ami nem létezik? 

Az anyag világ létezik ugyan, de csak átmenetileg. Úgy létezik, ahogyan egy álom: egy ideig van valósága, végül azonban szertefoszlik. Amikor Prabhupáda úgy határozza meg máját, mint "az, ami nincs" az anyagi létre utal, az anyagi lét pedig nem marad meg. Azért "nincs", mert előbb-utóbb a feledés homályába merül. 

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí definíciója ugyancsak az anyagi létre utal: az anyagi dolgok mérhetőek, a lelki dolgok azonban korlátlanok. Az anyag - a természetéből fakadóan - átmeneti és korlátokhoz kötött (mérhető), a lélek azonban - szintén a természetéből fakadóan - örök és korlátlan (nem mérhető). Vagyis bár Prabhupáda és lelki tanítómestere eltérő terminológiával definiál, és más nézőpontból közelíti meg a kérdést, májáról mindketten hasonló módon nyilatkoznak: májá az anyagi lét leglényege. 

Májá félistennő, aki Kálí és Durgá néven is ismert ennek az anyagi létnek a megszemélyesülése. A sakták (Májá imádói) a legfelsőbb Istennőt tisztelik benne, a teremtés Anyját. Érdekes hogy az angol mother ("anya") szó (szanszkritul: mata) és a szintén angol matter ("anyag") szó etimológiailag ugyanarra a latin tőre vezethető vissza. Az angol terminológia tehát maga is jelzi, hogy az Istennő és az anyagi természet azonos. 

Sríla Prabhupáda írja: ,,Durgá istennő" az anyagi elemekből álló anyagi világ irányító istensége. A félistenek csupán igazgatók, akik az anyagi tevékenvségek különféle részlegeit irányítják, és ők is ugyanezen anyagi energia hatása alatt állnak. "Durgá (Májádéví) misztikus energiájával befedi az élőlényeket, lehetővé téve számukra hogy kiéljék illuzórikus hajlamaikat az anyagi világban. Ezzel szemben ha az élőlény úgy dönt, hogy inkább lelki tudatban éli tovább az életét, Májádéví Jógamájáként, saját "lelki kollégájaként" jelenik meg. Az anyag világban Jógamájá célja éppen az ellenkezője Májá céljának. Míg Májá olyan helyzeteket teremt, amelyben az élőlény illuzórikus létébe merülve megfeledkezik Istenről, Jógamájá olyan közeget alakít ki, amelyben az élőlény átszelheti az illúziók evilági tengerét, és megízlelheti a létező világok forrásának személyes társaságát.