Nők

Az indiai gondolkodásmódról az az általános vélemény, hogy vallási, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt a patriarchális modellt támogatja. Azonban már a legkorábbi védikus szövegek is komoly hangsúllyal figyelmeztetnek arra, hogy a nők mély tiszteletet érdemelnek. A Védákban például ezt olvashatjuk: „Ahol a nőket tisztelik, ott örvendeznek a félistenek.” Megbecsülés illeti meg tehát a nőket azért az áldozatos munkáért, amit a család és a társadalom boldogulása érdekében végeznek. Régen a nőt a háztartás istennőjeként tisztelték. Ám bizonyos szempontból ezek a korai tradíciók konzervatívok voltak, hiszen megszabták, hogy a nőknek minden esetben a férfiaktól kell függniük (és így védelmet is a férfiaktól kell kapjanak). Ez a férfi lehetett az apa, a férj vagy a legidősebb fiúgyermek. És bár az indiai hagyomány nagy tisztelettel minden nőt „anyának” tekint, az is igaz, hogy egyúttal a kísértőt is látja minden nőben, akik könnyedén el tudják téríteni a férfiakat a lelki céloktól. 

Ezzel együtt a védikus hagyományban a tiszteletteljes hozzáállás az uralkodó. A Bhagavad-gītā a női nemet olyan nemes tulajdonságokkal írja le, mint például a bölcsesség. Krisna kijelenti: „A nők közül hírnév, szerencse, finom beszéd, memória, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.” (10.34) 

Amikor a mindenki számára felszabadulást hirdető bhakti – az odaadás – mozgalma a tizenhatodik században végigsöpört a szubkontinensen, nyilvánvalóvá vált, hogy a női szerep miként kapcsolható ezekhez a tulajdonságokhoz. A bhakti-mozgalomban több prominens női alak is feltűnt, akik új szerepmintát kínáltak az indiai nőtársadalomnak. Bahinabai, a magas lelki szinten álló mahárástrai vaisnaví például eltűrte, hogy a férje kihasználja, ám végül rávezette férjét a vallásos életformára. Mirabai sztrídharma-felfogása (sztrídharma: a nő szerepe az odaadó szolgálatban) éppen az ellenkezője volt Bahinabai gondolkodásmódjának. Mirabai egyedül Krisnát tekintette a férjének, és ez az odaadó eltökéltsége a költészetében is tükröződik. Ándál Álvár, Dél-India egyik legjelentősebb szentje nő volt, akinek eksztatikus vallásos költészete mind a mai napig nagy tiszteletnek örvend a Srí-vaisnavák körében. 

Ezek az asszonyok, sok más társukkal együtt, a vallásosság meggyőző példáját – szerepmintáját – állítják a vaisnava nők elé, arra biztatva őket, hogy nemes tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban, és azokkal Istent szolgálják. Lelki értékeiket a vaisnava világ minden rétege elismeri. 

A vaisnava dharma példaértékű követése kapcsán talán Dzsáhnavá Déví nevét kell elsőként megemlítenünk. Dzsáhnavá Déví nő volt és példás bhakta, aki a vaisnavák vezetője lett a tizenhatodik század második felében, Bengáliában. Olyan nagy tisztelet övezte, hogy korának legkiválóbb bhaktái – például Narottama Dásza Thákura és Srínívásza Ácsárja – leborultak előtte, felajánlották szolgálataikat, és alázatosan kérdeztek tőle. Dzsáhnavá Dévíről minden gaudíja vaisnava a legnagyobb elismerés és alázat hangján beszélt – és beszél még ma is.