Rádhá

"A szépség és a rasza esszenciája, a boldogság és az együttérzés kvintesszenciáia, az édesség és a ragyogás megtestesülése, a leleményesség mintaképe, a szeretet bája: kedves elmém, kérlek, Nála keress oltalmat, Rádhánál, hiszen Ő minden esszencia kvintesszenciája!" - Prabódhánanda Szaraszvatí 

"Rádhá neve a legnagyobb kincs. Krisna az Ő nevét játsza fuvoláján, folyton csak az Ő nevére emlékezik. Rádhá a szál minden szövetben, Ő minden jantra és mantra, minden Véda és tantra. Sukadéva ismerte a titkok e titkát, de úgy döntött, jobb, ha fátyol fedi; Krisna megtestesül, hogy megkeresse, de a titok nyitját még Ő sem leli." - Harirám Vjász 

A hagyományos vaisnava irodalomban Krisnát a naphoz, Rádhát pedig a napfényhez hasonlítják. Mindkettő egy időben létezik, ám egyik a másikból ered. Ennek ellenére tévedés azt gondolni, hogy a nap megelőzi a napfényt: amint van nap, azonnal van napfény is. Ennél is fontosabb az, hogy a napnak nincsen értelme napfény nélkül, hő és fény nélkül. Vagyis a nap és a napfény egyszerre létezik, mindegyik fontos a másik létezése szempontjából. Mondhatjuk, hogy egyidejűleg azonosak és különböznek egymástól. 

Rádhá és Krisna kapcsolata is ilyen természetű: felfoghatatlan azonosság a különbözőségben. A kettő lényegileg egyetlen entitás: Isten, aki két különálló személyként nyilvánul meg, hogy személyes kapcsolat jöhessen létre közöttük. Ahogyan a hagyomány tanítja: "Az Úr Krisna elbűvöli a világot, Srí Rádhá azonban még Őt is megigézi. Ezért Ő az istennők között a legkiválóbb. Srí Rádhá a teljes energia, az Úr Krisna pedig a teljes energia tulajdonosa. A kinyilatkoztatott szentírások bizonysága szerint a kettő nem különbözik egymástól. Valójában azonosak, ahogyan a pézsma is elválaszthatatlan az illatától, vagy ahogyan a tűz és melege sem különbözik egymástól. Rádhá és Krisna így egyek, mégis két formát öltöttek fel, hogy élvezzék a kedvtelések ízeit. "(Csaitanja-csaritámrita, Ádi-lílá 4.95-98) 

A kapcsolat örömének fokozása érdekében Rádhá kiterjeszti magát. Vradzsa számtalan gópíjának alakjába. Az ősi vaisnava szövegekben például a Harivanszában és néhány korai puránában -az egyes gópíkat nem említik név szerint, csak egy-egy csoportot neveznek meg. A leírásokban Krisna egyszerre sok tehénpásztorlánnyal találkozik. A Bhágavatamban azonban - azon belül is főleg a rásza-táncról szóló fejezetben - azt látjuk, hogy kitűnik közülük egy bizonyos gópí. Sukadéva, a Bhágavatam elbeszélője mégsem említi Őt név szerint. A gaudíja hagyomány szerint ez a gópí Rádhá (szó szerint: "aki Krisnát a legelégedettebbé teszi"). Őt és a többi gópit a Náradíja-, a Padma-, a Brahma- vaivarta-purána, valamint más, későbbi szövegek mutatják be részletesen. Rádhá helyét csupán a 12. században tisztázzák a vaisnava történelemben. Ekkor Dzsajadéva Gószvámí és Nimbárkácsárja írnak Róla költői értekezéseikben. Vrindávana hat Gószvámíjának műveiben nagyon sok információt megtudhatunk a gópíkról, kivált Rádháról. Sztavávalíjában (15-1-10) 

Raghunátha Dásza Gószvámí, a nagy misztikus költő úgy írja le Rádhát, mintha előtte állna:  "Rádhához képest még Laksmí (a szerencse istennője) is legszívesebben elrejtené a báját. Rádhá benső selyemruhája a szerénysége. Testét a szépség sáfránya és a ragyogó sringára-rasza (szerelmes hangulat) pézsmája festi finomra. Díszei a kilenc legértékesebb drágakőből készültek: remegéséből, könnyeiből, izgalmából, kábulatából, verítékéből, dadogásából, elpirulásából, őrületéből és ájulásából. Virágfüzérét a művészi tulajdonságok válogatott virágai alkotják, ruháját makulátlan erényeinek tiszta és finom parfümje frissíti. Ajkát az intenzív ragaszkodás bétellevelének pírja ékesíti, szemfestéke a szerelem rafinériája. Fülében pompás fülbevaló ragyog örökké: Krisna nevének hangzása." 

"Az Úr Krisna elbűvöli a világot, Srí Rádhá azonban még Őt is megigézi. Ezért Ő az istennők között a legkiválóbb." - Csaitanja-csaritámrita, Adi-lílá 4.95