Srí Csaitanja - Bevezetés

Srí Csaitanja Maháprabhu (1486–1533) nem más, mint Rádhá és Krisna egy személyben. Isten e rejtett inkarnációja egy olyan lelki folyamatot hozott el a világnak, amelynek követésével mindenki beléphet a transzcendencia legmélyebb birodalmába.

A Srímad-Bhágavatamban (7.9.3–8) Istent „Trijugának” nevezik, aki a négy világkorszakból – Szatja, Trétá, Dvápara és Kali – háromban jelenik meg. Ennek az az oka, hogy a negyedik világkorszakban csanna („titkos”) avatára, vagyis különleges, rejtett inkarnáció. Azért rejtett, mert más avatárákkal szemben a Kali-korban nem tárja fel magáról, hogy inkarnáció, hanem saját bhaktája alakjában mutatja be kedvteléseit, és csak a Hozzá legközelebb álló követői körében fedi fel isteni mivoltát. 

A puránák leírják, hogy az Úr a Szatja-jugában fehér színben jelenik meg, a Trétá-jugában vöröses színben, a Dvápara-jugában feketés színben, a Kali-jugában pedig aranyszínben. Srí Csaitanját aranyló színe különbözteti meg mindenki mástól, amint azt valamennyi életrajzírója megemlíti. 

A védikus írások és azok folytatásai részletesen szólnak az avatárákról: leírják családfájukat, megjelenésük helyszínét, vállalt küldetésüket, továbbá számot adnak különböző jellemvonásaikról. A Mahábhárata és a Srímad-Bhágavatam egymással egybevágó, egyértelmű kijelentésekkel támasztja alá Srí Csaitanja isteni mivoltát – sok évszázaddal az Úr megjelenése előtt. Az Atharva-véda különálló részeként számon tartott Csaitanja-upanisad előre megjövendöli Srí Csaitanja dicsőségét. A Krisna-jámala és a Brahma-jámala konkrétan megemlíti az Úr édesanyjának nevét, valamint szülővárosát, Navadvípát. Ez a két szentírás Srí Csaitanja küldetéséről is szót ejt, ami a szankírtana-mozgalom útjára indítása, Isten neve közös éneklésének hangsúlyozásával. 

A Váju-purána kijelenti: „A Kali-korban, amikor kezdetét veszi a szankírtana-mozgalom, Sacsídéví fiaként szállok alá.” A Bhágavatam is megerősíti, hogy Srí Csaitanja Maháprabhu a Kali-juga „arany” avatárája, és további részleteket közöl a szankírtana-mozgalomról: „A Kali-korban az Úr inkarnációja mindig a szent »Krisna« nevet énekli hívei társaságában. Bőre színe nem fekete, hanem aranyszínű. A bölcsek azzal imádják Őt, hogy csoportosan a nevét éneklik.” (Srímad- Bhágavatam 11.5.32) India rejtett kincse és valódi dicsősége tehát nem más, mint a Srí Csaitanja által hirdetett, a szent név közös éneklésével megvalósuló istenszeretet.