Szaraszvatí a tudás istennője

A védikus irodalom legrégebbi részei a megszemélyesült tudásként dicsőítik Szaraszvatít. Híre még a buddhista hagyományig is eljutott, ahol Mandzsusrínak, a tudás istenének hitvese. A legbecsesebb vaisnava szentírás a Srímad-Bhágavatam (1.2.4) kijelenti, hogy mielőtt bárki elbeszélné ezt a kulcsfontosságú művet, ajánlja tisztelettelies hódolatát Szaraszvatí anyának. Szaraszvatí tehát emelkedett helyzetben van, ami megint csak azt jelzi, hogy a női princípium milyen fontos helyet foglal el a vaisnava hagyományban. 

A puránákból megtudjuk hogy Szaraszvatí egyszerre inkarnálódott Brahmá feleségeként és a Szaraszvatí folyóként. Amikor Brahmá, az első teremtett élőlény zavarban volt, hogyan teremtse meg az anyagi univerzumot, Szaraszvatí anya sietett a segítségére (Brahma-szanhitá 5.24-25). Szaraszvatí átadta neki a Gájatrí mantrát, és tudatta vele, hogy ha ezen a mantrán meditál, minden vágya teljesül. Brahmá megfogadta a tanácsot, és eképp létrejött az anyagi univerzum. 

Szaraszvatít elegáns fehér vagy piros ruhában, fehér lótuszon ülve ábrázolják. Tudást szimbolizáló könyvet, az elmondott imákat számon tartó - a nyugati rózsafüzérhez hasonló - dzsapaláncot, valamint a tradicionális indiai zenében használatos húros hangszert, vínát tart a kezében. A Rig-védában Szaraszvatít a Hang Istennőjeként (Vák) is említik, és gyakran nemcsak a tudás, de a zene istennőjét is tisztelik benne. Hátasállata többnyire a hattyú, máskor kos, a bagoly, a papagáj vagy a páva. Ő a tudás lényege: kegyéből születnek a szabatos és szép gondolatok.

A SZARASZVATÍ FOLYÓ

A híres Szaraszvatí folyó Észak- Indiát szeli át, és a Mahdbbárata (Ádi-parva 16.19) szerint aki iszik a vizéből, az megszabadul a bűnöktől. Sainos azonban a Szaraszvatí folyót nem olyan könnyű megtalálni. Noha több ezer évvel ezelőtt, a Rig-véda korában az emberek pontosan meg tudták jelölni a helyét mára földi szem számára láthatatlanná vált a folyó. A Jamunát vagy a Gangeszt megtaláljuk az Észak-India szent folyóit feltérképező zarándoklatunk során, a Szaraszvatít azonban már nem. Mindazonáltal azt tartják, hogy a nagy jógik ma is látják az elveszett folyót, ha a mai Allahabadnál, a három folyó összefolyásánál keresik. 

A geológiai bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a Szaraszvatí - vagy ahogy a geo- logusok nevezik: a Ghaggar- Hakra - i. e. 19oo körül száradt ki. Az infravörös légifelvételek azonban ma is kirajzolják az ősi folyó medrét. Ezzel a módszerrel a geográfusok kimutatták, hogy a Szaraszvatí torkolata a Kutch-félszigeten található Rann közelében van, a Thar-sivatag szomszédságában. A kutatások ily módon lehetővé teszik, hogy a zarándokok felkeressék azt a helyet, ahol az önmegvalósított lelkek a szomjukat oltották a szent folyó vizével.