Indiában a vaisnava és saivita szerzetesek a dzsungelben meditálnak, vagy a nagyvárosokban adják át az embereknek a tudásukat. Jellegzetes öltözetük és mély hitről árulkodó viselkedésük jelzi, hogy a lemondott életrend komoly követői.
Sankara tanításaihoz képest egészen mást hirdettek az odaadást prédikáló álvárok. Mozgalmuk Rámánudzsa (1017-1137) megjelenésével érte el tetőpontját. Ramánudzsa munkássága újabb mérföldkő volt a védikus kultúra újjászületésében.