Védikus irodalom

Az indiai hagyományban az univerzum ezoterikus bölcsességét védának nevezik. Etimológiailag a szó a szanszkrit vid tőre vezethető vissza, amelynek jelentése ,,tud", illetve tudás'.

A Srímad-Bhágavatamot (Bhágavata-puránát)=vagy röviden csak Bhágavatamot - gyakran a vaisnavák Bibliájaként emlegetik. Ez a hatalmas, enciklopédikus igényű mű a tudás széles spektrumát tárja elénk.

A mind terjedelmében, mind tartalmában nagyszabású Mahábhárata India mítoszkincsének, vallásának és bölcseletének alapművévé vált.

A gitá ,,éneket"' jelent, a bhagavad pedig Istent", minden fenség (bhaga) birtokosát (vat). A Bhagavad-gítá tehat azt jelenti: ,,A Fenséges éneke", és az Úr Krisna tanításait foglalja magában.

A másik nagy szanszkrit eposz Ráma története a Trétá-jugába kalauzol el bennünket, mintegy kétmillió évvel ezelőttre. A történetet elsőként a bölcs Válmíki jegyezte le. A Rámájanaként (,,Ráma útja") ismert változat mind a mai napig a két legnagyobbnak tartott eposz egyike az indiai történelemben (a másik a Mahábhárata).