A Bhagavad-Gita megjelenési napja (Gita Jayanti)

Ez az évfordulós nap arra emlékezik, amikor az Úr Srí Krisna a Shrímad Bhagavad-gítát elmondta legkedvesebb hívének, Ardzsunának azon a helyen, amelyet ma Dzsótiszar Tírthának neveznek, a Kuru és a Pándava dinasztia között zajló háború kellős közepén, Kurukṣétrán. Ha valaki szeretné, ma is elmehet arra a helyre, és megtekintheti azt az emlékművet, amely Krisnát mint Párthaszárathit (a kocsihajtót) és Ardzsunát mint harcost ábrázolja a harci szekéren. Az áshramba, amely a szentélyt gondozza, azt állítják, hogy a mellettük álló fa az eredeti tanúfa folyamatos növekménye, amely jelen volt azon a napon, amikor a Gítát elmondták. Hagyományosan a hívek Kurukṣétrába (Dharmakshetra) zarándokolnak, és hajnaltól másnap reggelig hangosan olvassák a Bhagavad-gítát, árátít mutatnak be a Bhagavad-gítának, valamint Krisnának és Ardzsunának a harci szekéren. Lámpás-ajánlást („díp dán”) tesznek a Brahma Szaróvarnál, versfelolvasásokat, díszmeneteket (śobhā yātrā) és szemináriumokat tartanak a Gítá jelentőségéről napjainkban.

Azok a hívek, akik nem tudnak eljutni Dzsótiszar Tírthába, úgy emlékeznek meg a megszentelt eseményről, hogy felolvassák a Bhagavad-gítát, és a szent tűzbe a Bhagavad-gítá egyes verseit vagy kiválasztott fejezeteit ajánlják fel (ahuti), illetve a Gítá tartalmáról beszélgetnek a hívek közösségében. A Bhagavad-gíták osztása ezen a napon szintén igen kedvező, áldásos cselekedetnek számít.

A jelenet felidézése

A Pándavák serege Kurukṣetra csatatérének nyugati oldalán foglalt helyet. Kelet felé néztek. Seregük egy tó közelében állomásozott. A Kauravák seregében egy fehér királyi napernyő volt látható. A katonák már a közelgő csata gondolatára is megelevenedtek. A kürtök hangja nagy riadalmat és izgalmat keltett, és a dobok, valamint más hangszerek zengése jelezte a háborúra való készenlétet. A feszültség egyre növekedett. A két oldal harcosai találkoztak, és megegyeztek a háború szabályaiban. Csak azonos rangú harcosok küzdhetnek meg egymással. Aki megadja magát, annak életét megkímélik. A kocsihajtókra, állatokra és azokra a szolgákra, akik nem harcosok, nem lehet támadni. Ezeket és más, a dharma-juddha — a becsületes, igazságos háború — szokásos szabályait fektették le, és mindkét fél elfogadta azokat. A háború előestéjén Vjásza bölcs meglátogatta Dhritarástra palotáját, aki a fia volt. Így szólt: „Borzasztó napok következnek. Minden fiad és a jelenlévő királyok hamarosan el fognak esni. Ezt a sors már elrendelte. Ne bánkódj. Megadom neked a látás képességét, hogy szemtanúja lehess a háborúnak.”

Dhritarástra megrendült a bölcs szavaitól. „Uram — mondta — egész életemben vak voltam. Nem kívánom látni fiaimat, ahogy a csatatéren meghalnak. Ha valaki elmondja nekem a háború eseményeit, ahogy kibontakoznak, elégedett leszek.”

Vjásza így felelt: „Sanjaya megkapja azt a képességet, hogy mindent lásson, ami a háborúban történik. Látni fog nappal és éjjel is, sőt még a harcoló személyek gondolatait is képes lesz felismerni. Nem fog elfáradni vagy kimerülni. Minden előjel a Kauravák ellen szól.” Ezzel a nagy bölcs távozott.

(Ettől kezdve a háború teljes beszámolója Sanjaya közvetítésében hangzik el a vak király, Dhritarástra számára.) Duryódhana eközben elfoglaltan rendezte csapatait harci alakzatba. Így szólt Dussászanához:

„Gondoskodj róla, hogy nagyatyánkat, Bhís­mát különösen védjék. A harci szekereket és harcosokat úgy rendezzétek el, hogy Bhísma körül legyenek. Ő egyedül képes lenne elpusztítani az egész Pándava sereget, amelyet Drishtadhjumna vezet. Ügyeljünk rá, hogy Shikhandít megöljük, mert veszélyt jelenthet Bhísma számára. ”Ezután a Kauravák serege — amely egy akshauhiniból 21 870 harci szekeret, 21 870 elefántot, 65 610 lovat és 109 350 gyalogost jelent — több akshauhiniból álló vyúhát (harci alakzatot) vett fel, és egy akshauhini Bhísma közvetlen irányítása alatt állt. Bhísma szekerének ezüstfehér színe volt, fehér lovak húzták, és arany zászló lobogott rajta, rajta személyes jelvényével. A Nap aranyhajnalban emelkedett fel. Bhísma így szólt a katonáihoz: „A mai nap rendkívül kedvező. A mennyek kapui nyitva állnak minden ksatrija előtt, aki szerencsés lesz hősi halált halni a csatában. Egy ksatrija számára nem illő ágyban vagy betegségben meghalni. A csatatér az egyetlen dicsőséges hely a halálra. A holnapra való gondolás nélkül tegyetek meg mindent, hogy megnyerjétek a háborút.”

Karna volt az egyetlen harcos, aki még nem csatlakozott a csatához. Bhísma fő testőre Asvatthámá volt, akit további hét harcos támogatott, köztük Sálja és Bhúrisrava. Duryódhana zászlaja büszkén lobogott szekerének tetején. A Kauravák hatalmas seregét látva Judhisthira így szólt Ardzsunához: „Seregük óriási. Tizenegy akshauhinijuk van, szemben a mi hét akshauhininkkal. Hogyan állítsuk fel legjobban az osztagainkat a csatára? Bhísma igen félelmetes."

Ardzsuna így válaszolt: „Felállítom a sereget a ‘Vajra’ nevű vyúhába. Ez Indra kedvenc alakzata.”

Drishtadhjumna a sereg közepén állt. Bhíma és Judhisthira védelmezték, Ardzsuna pedig Shikhandít támogatta. A Pándavák oldalán a legjellegzetesebb zászló Ardzsunáé volt, amelyen maga Hanumán volt látható, míg a fehér lóval vont szekeret Krisna hajtotta. Akik ismerték a valóságot, tiszteletteljesen meghajoltak Krisna előtt. Krisna így szólt Ardzsunához: „Nézd a Kauravák seregét, amelyet öreg nagyatyád vezet. A Kaurava hősök között az oroszlán az első áldozatod.”