A Gópík: Vradzsa tehénpásztorlányai

"A Legfelsőbb Úr energiáit (kedveseit) három csoportba sorolhatjuk: a Laksmík Vaikunthán, Dváraká királynői és a vrindávanai gópík. A gópík a legkiválóbbak mindannyiuk közül, mert rendelkeznek azzal a kiváltsággal, hogy Sri Krisnát, az elsődleges Urat, Vradzsa királyának fiát szolgálhatják." - Csaitanja-csaritámrita, Ádi-lílá 1.79-80 

Srí Rádhá a legkiválóbb gópí, aki egyetlen pillantásával képes megörvendeztetni Krisnát. Mivel Rádhá úgy érzi, hogy Krisna iránti szeretetének nincsenek határai, megjelenik Vradzsa számtalan gópíjának alakjában, akik a legváltozatosabb módokon teljesítik Krisna kapcsolatokra (rasza) irányuló vágyát. 

A gópíkat Srí Rádhá kája-vjúháikén tartják számon. A kája-vjúha kifejezésnek nincs magyar megfelelője, de a következőképpen világíthatjuk meg a jelentését. Ha valaki képes volna arra, hogy egy időben egynél több formában létezzen, ezeket a formákat az illető kája-vjúháinak neveznénk (kája:"test", vjúha: "sok"). Más szóval ez a több forma ugyanaz a személy, de térben és időben máshol vannak, és hangulatuk és érzelmeik is mások. Mivel Rádhá és Krisna egyetlen célja az, hogy szeressék egymást, a gópik azért vannak, hogy segítsék Őket ebben a szerelemben. 

A gópík öt csoportba sorolhatók amelyek közül a parama-préstha-szakhík (a nyolc fő gópí) alkotta csoport a legfontosabb. Ebbe a csoportba az alábbi gópík tartoznak Lalitá, Visákhá, Csitra, Indulékhá, Csampakalatá, Tungavidjá, Rangadéví és Szudéví. Az ezoterikus szentírásokban számos részletet olvashatunk az életükről és az általuk végzett szolgálatról, megismerhetjük a szüleik és a hitvesük nevét, bőrük színét, koruk hangulataikat, beállítottságukat, kedvenc dallamukat, hangszereiket, legközelebbi barátnőiket stb. Ezek az információk egyfajta belső meditáció témájául szolgálnak, amelynek célja az, hogy lelki síkra emelje a bhaktát. A meditáción keresztül fokozatosan kifejlődik a préma, a Krisna iránti szeretet. 

Szemben azokkal a magyarázatokkal, amelyek a gópik szerelmét az anyagi szexualitás síkján értelmezik, a hagyomány élesen elhatárolja az anyagi kéjvágyat a gópík transzcendentális szerelmétől. A "gópí-szerelem" teológiai mélysége semmivel sem kisebb a keresztény hagyományban felbukkanó "Krisztus menyasszonya" motívumnál, vagy a zsidó kabbalista misztika istenképének női princípiumánál. A "gópí- szerelem" a lelki tudat legmagasabb szintjét képviseli: a legtisztább szeretetet, amit egy lélek érezhet isteni forrása iránt. Ha úgy tűnik is, hogy ez szeretet párhuzamba állítható az anyagi kéjvággyal, ezt csupán felszíni, külső jegyek alapján gondolhatja valaki.