A vallásos India
"[India] már legalább kétezer- -ötszáz évvel ezelőtt híres volt. Amikor Babilon Ninivével vívta hatalmi harcait; amikor Tyre városa gyarmatait gyarapította; amikor Athén befolyása egyre erősödött; mielőtt Róma nevét megismerhette a világ, Görögország Perzsiával háborúskodott, Kürosz dicsőségessé tette a perzsa birodalmat vagy Nabukadonozor lerombolta Jeruzsálemet.. India már dicsőn tündökölt ha nem teljes pompájában ragyogott." - M. A. Sherring (1868)
A vallásosság az indiai kultúra minden területén megmutatkozik. Áthatja a családi és a társadalmi életet, valamint több jelentős, politikai indíttatású mozgalmat. Az Indiában élő átlagember számára a vallás az egyetemes igazság kifejeződése, a lélek mély és összetett megnyilvánulása. Az indiai vallás olyannyira átfogó, hogy még a nyugati vallási hagyományok követőinek köréből is toboroz híveket. Peter Occhiogrosso, az összehasonlító vallástudomány szakembere, számos nagy sikerű könyv szerzője írja:
"A világ vallásainak kutatásában India megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egy nemrégiben közzétett Gallup-felmérés szerint nincs olyan ország, ahol magasabb volna azok aránya, akik úgy értékelik, a vallás "nagyon fontos" szerepet játszik az életükben. (Ebben az összehasonlításban az Egyesült Államok a második helyen végzett.) India mintegy, ma több mint egymilliárd lakosa közül több mint 80% hindu. A történészek egyetértenek abban, hogy a legrégebbi ismert civilizációk, melyekről írásos emlékek maradtak fenn, nagyjából egy időben virágoztak Mezopotámiában és az észak-indiai Indus-völgyben. Mivel azonban nem állnak rendelkezésünkre olyan leletek, amelyek azt igazolnák, hogy Sumériában valamilyen misztikus vallást gyakoroltak volna, szemben a bizonyítottan vallásos Indus-vidékről, kijelenthetjük, hogy a világ legrégebbi misztikus tanításai Indiából származnak."
India időtlen vallási tanításainak vonzereje milliókat ejtett rabul, az igazságot a Himalája hófödte hegyein kutató zarándokoktól a Gangesz békés partjain meditáló lemondott koldusokig. Ez indiai népek döntő többsége hindu (ami pontatlan megnevezés, amint arról a következő cikkekben olvashatunk). A hinduizmust magát is szokás ,,a vallások múzeumának" nevezni. Ez arra utal, hogy a hinduizmus összefoglaló neve sokféle, egymástól elkülönülő hagyományt takar: Visnu imádatát (a vaisnavizmust), az Istennő imádatát (a saktizmust), Siva imádatát (a saivizmust), valamint számos kisebb kultuszt és vallásos szektát.
Ezek a vallások Indiában születtek, ahogyan több későbbi hagyomány is: a buddhizmus, a dzsainizmus és a szikhizmus (az első kettő 2500 éves, míg a szikhizmus a 15. században alakult ki). A buddhizmus és a dzsainizmus elsősorban erkölcsi és etikai értékeket hirdet - ezek között is elsősorban az ahinszá, az élőlényekkel szembeni erőszakmentesség elvét. A szikhizmus a hindu és iszlám vallási tanítások érdekes ötvözete. Indiában közel hatmillió buddhista, hárommillió dzsainista és tizenhatmillió szikh él.
India "adoptált" vallásai - zoroasztrizmus, iszlám, kereszténység és judaizmus - ugyancsak helyet követelnek az ország vallási térképén. A zoroasztrizmus vagy párszi vallás az ókori Perzsiából ere. Alapítója - Zarathusztra - a jó és a rossz egymás elleni küzdelmét hangsúlyozta. Ma mintegy 85 000 párszi él Indiában. Az iszlám uralkodók a 12. században foglalták el Indiát. Több évszázados váltakozó sikerű uralkodásukat követően ma az indiai lakosság 11%-a muzulmán, amivel ők alkotják az ország legnagyobb vallási kisebbségét.
Noha régebben azt tartották, hogy a kereszténység i. sz. 52-ben, Szent Tamás apostollal jelent meg Indiában, sok mai tudós szerint inkább a 4. századra tehető a dátum, és egy szíriai kereskedő, Thomas Cana nevéhez fűződik, aki négyszáz családot telepített le Keralában, és megalapította az Indiai Szír Orthodox Egyházat. Jelenleg hozzávetőleg 18 millió keresztény él Indiában, java részük délen. A zsidó népesség aránya elhanyagolható (25 000 körül lehetnek mindöszszesen), s elsősorban a marathi és malajalam nyelvű területeken vannak jelen.