Védikus India #Filozófia

A gitá ,,éneket"' jelent, a bhagavad pedig Istent", minden fenség (bhaga) birtokosát (vat). A Bhagavad-gítá tehat azt jelenti: ,,A Fenséges éneke", és az Úr Krisna tanításait foglalja magában.

Minden élőlény megszületik, és amikor eljön az, ideje, meghal. Ám a vaisnava hagyomány szerint minden élőlény újra megszületik. A reinkarnáció - a megtapasztalt, de elfelejtett születések és halálok körforgása - és a karma (,,minden tettet egy azzal arányos visszahatás követ") ezzel szorosan összefüggő fogalma időtlen idők óta szerves része az indiai kultúrának.

Sankara tanításaihoz képest egészen mást hirdettek az odaadást prédikáló álvárok. Mozgalmuk Rámánudzsa (1017-1137) megjelenésével érte el tetőpontját. Ramánudzsa munkássága újabb mérföldkő volt a védikus kultúra újjászületésében.

A vaisnava hagyomány időfelfogásának bemutatása a négy Juga leírásával kezdődik, ám korántsem ér veget a juga- ciklusok ismertetésével. A naptári év hat, asztronómiai számítások alapján meghatározott évszakból áll: vaszanta (tavasz), grísma (meleg évszak), varsa (esős évszak), sarad (ősz), hémanta (tél) és sisira (hűvös évszak).

Az élőlények között a tehén kitüntetett helyet foglal el az indiai vallásos hagyományban: ,,Azokhoz szólok, akiknek tudásuk van: ne bántsátok a tehenet, mert ha bántjátok, a földnek és az egész emberiségnek okoztok kárt." -Rig-véda 8.101.15

Az előzőekben röviden ismertettük a tizennégy anyagi bolygórendszert. Az alábbiakban a lelki égként ismert sok- dimenziós univerzumot mutatjuk be. Noha az anyagi világ felfoghatatlanul hatalmas, a lelki világhoz képest alig nagyobb egy kisebbfajta kartondoboznál.

A másik nagy szanszkrit eposz Ráma története a Trétá-jugába kalauzol el bennünket, mintegy kétmillió évvel ezelőttre. A történetet elsőként a bölcs Válmíki jegyezte le. A Rámájanaként (,,Ráma útja") ismert változat mind a mai napig a két legnagyobbnak tartott eposz egyike az indiai történelemben (a másik a Mahábhárata).