Védikus India #India

India, az egyik legnagyobb és legnépesebb ország Dél-Ázsiában, lenyűgöző földrajzi sokféleséggel büszkélkedhet. A Himalájától a trópusi esőerdőkig terjedő változatos tájak...

Indiában a vaisnava és saivita szerzetesek a dzsungelben meditálnak, vagy a nagyvárosokban adják át az embereknek a tudásukat. Jellegzetes öltözetük és mély hitről árulkodó viselkedésük jelzi, hogy a lemondott életrend komoly követői.

Durgá az anyagi teremtés istennője. Szólítsák bár a görög nevén (Gaia), az afrikai nevén (Osun), az egyiptomi nevén (Ízisz) vagy a világ különböző tájain használt több száz neve bármelyikén, mindig ugyanarról az istenségről van szó.

Amikor egy nyugati az ősi Indiára gondol, valamiféle jóga vagy meditáció jut az eszébe. Mivel a jógarendszert nyolc lépésben írják le néha astánga-jógának, ,nyolcfokú jógarendszernek" is hívják, bár elterjedtebb a hatha-jóga megnevezés.

Az ájurvéda (,,az élet tudománya") a természetgyógyászat Ősi rendszere. A kínai orvoslás kidolgozását is megelőző ájurvédikus tudomány alapjait mintegy ötezer éve rögzítették írásos formában (az Atharva-védában).

A puránák szerint az anyagi világ Brahmával, a négyfejű félistennel kezdődik, aki a kozmosz legfelsőbb bolygóján Brahmalókán él. Pitámaha (nagyapa) néven is ismert, mivel ő az első teremtett lény és a bölcsek eredeti tanítója (guruja).

A gitá ,,éneket"' jelent, a bhagavad pedig Istent", minden fenség (bhaga) birtokosát (vat). A Bhagavad-gítá tehat azt jelenti: ,,A Fenséges éneke", és az Úr Krisna tanításait foglalja magában.

Ha csak futólag olvasunk is bele India hagyományos vallási irodalmába, az rögtön szembetűnik, hogy a vegetarianizmus mindig is bevett gyakorlat volt szerte az országban.

Észak-India Uttar Prades államában, Újdelhitől 137 kilométerre délre terül el Bradzsa- más néven: Vradzsa (a. m. ,,mező") -, ez a bukolikus vidék. Hívogató pásztori atmoszférája mindenkit csábít, aki szeretné végiglátogatni a legszentebb vaisnava zarándokhelyeket.

Az Úr Csaitanja jelentősége felmérhetetlen a vaisnava hagyomány szempontjából. Miután Bhaktivinóda megtalálta Srí Csaitanja szülőhelyét, a tradíció méltó folytatója, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda gyönyörű templomot épített, hogy a területet megőrizve és kiépítve zarándokhelyet hozzon létre. A munka 1972-ben kezdődött, és a mai napig tart.

Sankara tanításaihoz képest egészen mást hirdettek az odaadást prédikáló álvárok. Mozgalmuk Rámánudzsa (1017-1137) megjelenésével érte el tetőpontját. Ramánudzsa munkássága újabb mérföldkő volt a védikus kultúra újjászületésében.

Az Úr képmás-inkarnációja tehát Isten "alászállása", amikor az Úr emberi gondoskodásra bízza magát. A múrti isteni vendég, akit ennek megfelelő fogadtatásban kell részesíteni.