Védikus India #India

Az indiai hagyományban az univerzum ezoterikus bölcsességét védának nevezik. Etimológiailag a szó a szanszkrit vid tőre vezethető vissza, amelynek jelentése ,,tud", illetve tudás'.

A Srímad-Bhágavatamot (Bhágavata-puránát)=vagy röviden csak Bhágavatamot - gyakran a vaisnavák Bibliájaként emlegetik. Ez a hatalmas, enciklopédikus igényű mű a tudás széles spektrumát tárja elénk.

A mind terjedelmében, mind tartalmában nagyszabású Mahábhárata India mítoszkincsének, vallásának és bölcseletének alapművévé vált.

Az 1950-es években Walther Eidlitz osztrák tudós tollából megjelent egy könyv, amelynek Az ismeretlen India volt a címe. A szerző szellemi útkereséséről ír benne melynek során az igazság megismerését tűzte ki céljául, említést tesz arról a személyes kapcsolatáról, amelyet Srí Mahárádzsával, a gurujával alakított ki.

"[India] már legalább kétezer- -ötszáz évvel ezelőtt híres volt. Amikor Babilon Ninivével vívta hatalmi harcait; amikor Tyre városa gyarmatait gyarapította; amikor Athén befolyása egyre erősödött; mielőtt Róma nevét megismerhette a világ, Görögország Perzsiával háborúskodott...

Hangsúlyoznunk kell, hogy a ,,hindu' Szó nem szerepel India egyetlen klasszikus forrásában sem. A klasszikus indiai nyelvekhez -szanszkrit, tamil - sem vezethető vissza.

Az indiai teológia szerint Istennek három - arculata -aspektusa van: Brahman, Paramátmá és Bhagaván azaz az Úr személytelen aspektusa az Ő mindent átható helyhez kötött formája, valamint Ő mint a Legfelsőbb Szemely.

Évszázadokkal azután, hogy Vjásza összeallította a védikus irodalmat, több nagy tanító áldozatos munkával egységes rendszerbe illesztette a vaisnava hagyományt. Ez a folyamat India déli és északi területein egyaránt végbement - ám jellegzetesen eltérő módon.

Az előző fejezetben idézett metafora szerint Bhakti délen született. Azonban számos régészeti lelet azt mutatja, hogy Bhaktinak volt egy északi ikertestvére is.

A vaisnava történetírás szerint India nagyobbik része Buddha megjelenéséig (i. e. 500) szigorúan követte a védikus hagyományt. Ám akkorra eluralkodott egy olyan vallásgyakorlat amely védikus szövegek téves értelmezésén a alapult

"A Legfelsőbb Urat, aki az igazság, a tudás és a gyönyör megtestesülése, Góvindaként vagy Krisnaként ismerik. Ő kezdet nélküli, mindennek az eredete és minden ok oka." (Brahma-szanhitá 5.1)

Visnu avatárái közül talán Nriszinhadéva, a félig ember, félig oroszlán inkarnáció a legfantasztikusabb, egyben a legmeghökkentőbb látvány. A története is nagyon érdekes.